„1944. november 15-én magyar katonák vittek el minket, anyámat és engem. 120 kilométert kellett gyalogolnunk hóban és hidegben. Az éjszakákat a szabadban töltöttük, focipályákon. Anyám folyton rázott, hogy meg ne fagyjak. Azért imádkozott, hogy bombatalálat érjen minket, hogy minél előbb megszabaduljunk ettől a szenvedéstől. De én azt kértem a Jóistentől, hogy ez ne így legyen. Még alig éltem. Amikor anyám már nagyon beteg volt, és alig tudott járni, katonák jöttek ostorral. Engem elkergettek. Még ma is hallom az ostorcsapásokat."
A hegedűművész 1928-ban született Budapesten. Tizenöt évesen gimnáziumba járt, de hamarosan ott kellett hagynia, mert a zsidó gyerekeknek megtiltották, hogy keresztény iskolákba járjanak. 1944-ben munkatáborba deportálták. Súlyosan megbetegedett anyját meggyilkolták. Csak sok évvel később tudta meg, hogy a nővérét is megölték. 1945-ben szabaditották fel a bergen-belseni koncentrációs táborban. Apja nevét megtalálta a túlélők egyik listáján.
Férjhez ment, három gyermeke született. 1956-ban családjával Magyarországról Svájcba menekült, ahol 2022 augusztusában halt meg.